Titzné Márta

Arunachala Studió







Szerencsés embernek mondhatom magam, mert gyerekkoromtól kezdve élvezhetem a természet közelségét. Mindig olyan területen éltem, ahol ligetek, rétek, folyók, erdők, hegyek és jó levegő vettek körül, de a csillagos égbolt sem volt túl messze. Utóbbit gyerekként a szomszéd ház teraszáról, András barátunk saját készítésű távcsövén keresztül. Barátunk megmutatta nekünk a Hold felszínét és elmagyarázta, hogy mit látunk. Elmondta, hogy a Hold felszíne meteorikus eredetű, és becsapódásos kráterekkel van tele, hogy nincs folyóvize és nincs légköre…

Mindig foglalkoztatott az a kérdés, hogy honnan jöttünk, hová tartunk, mi a célja az emberi életnek, hogy van-e az univerzumban másutt is élet és hogy ki vagyok én. Ezekre az alapkérdésekre kerestem a válaszokat. Világossá vált számomra, hogy több ezer év óta sok nagyszerű tudóst, gondolkodót is foglalkoztatnak ezek a kérdések. Saját utamat járva próbálom a bölcsek tanítását megérteni és integrálni életembe.

Az 1980-as évek derekán kezdtem érdeklődni a jóga gyakorlása iránt. Málnai Tibor volt az oktatóm. Kezembe került Yesudian – Jóga előadásai c. könyve, ami nagy hatást gyakorolt rám. Ebben a könyvben találtam rá Srí Ramana Maharsi mondataira: „Ha azon gondolkozunk ’Ki vagyok én?’, rájövünk arra, hogy sem a test, sem az agy, sem a vágyak nem valódi létünk, hanem a lényünk legmélyén lakó Önvaló. Ha önmagunkat őszinte vággyal keressük, valódi létünk, bensőnk mélyéről fog világítani.” Megértettem, hogy az út befelé vezet.